2011. március 30., szerda

Garrigou-Lagrange a megpróbáltatások idejéről

"... vannak olykor kollektív tisztulások is, mint például az üldözések, és tudnia kell a léleknek hogyan fordítsa ezt a saját hasznára. Ilyen alkalmakkor az erények hősi foka válik szükségessé; az ember abba a szerencsés kényszerűségbe kerül, hogy szentnek kell lennie, azért hogy el ne vesszen. Ilyenkor azok, akik elfogadhatóan jónak látszanak a jólét idején, gyakran gyengének és gyávának bizonyulnak ezekben a nagy megpróbáltatásokban; mások ezzel szemben, ilyenkor mutatják meg a valódi jellemüket. Ezek a nehéz idők a következő hasznos meggondolásra kell hogy vezessenek minket: az igazi szentség a külsőleg nyugodt periódusokban sem igényel kisebb tisztulást, mint az üldözések által zaklatott időkben. Azoknak a szenteknek, akik az Egyház életének a legnyugodtabb szakaszaiban éltek, megvoltak a belső megpróbáltatásaik, amelyek nélkül a lelkük nem tudta volna elérni azt a tökéletes tisztaságot, amilyennek Isten látni akarta őket.

Egyetlen egy időszakban sem – akármilyen nyugodt is legyen az – válhat senki szentté anélkül, hogy hordozná a keresztjét, anélkül, hogy átalakulna a megfeszített Krisztus képére. Zaklatott időkben mindazonáltal az ember gyakran szembesül azzal a sürgető szükséggel, hogy teljesen szentté váljon azért, hogy ne vesszen el a lelke; ilyenkor hősi mértékben kell hinne, azért, hogy ne hátráljon meg. Más nyugodtabb periódusokban nem érződik ennyire sürgetőnek ez a szükség, noha ekkor is a keresztünket felvéve kell követni a mi Urunkat. Semmi tisztátalan nem léphet be a mennybe.

Végül, vannak kollektív megpróbáltatások, amelyek nagy egyenességet követelnek az akarattól. Például amikor a társadalomban, amelyben élünk, valami különleges esemény történik, amely arra kötelez minket, hogy bármilyen nagy áldozatokba kerül is, állást foglaljunk Isten mellett. Ezek az események az Úr látogatásai, ezekben megmutatkoznak, hogy kik az Ő igaz szolgái, akiknek nem elég csak jónak, hanem kitűnőeknek kell lenniük. Ez a jelentése annak, amit az agg Simeon mondott a világra jött Gyermek Jézusnak: „Íme, sokaknak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, amelyen ellene mondanak … hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.” (Lk 2,34-35) Vagyis, Krisztus, aki mindenki megváltásáért jött, alkalom lesz sokak romlására. Akik visszautasítják, hogy felismerjék a Megváltót benne, hitetlenségbe esnek. Így a farizeusok titkos gondolatai megmutatkoznak, miközben azoké a farizeusoké, akik kétszáz évvel hamarébb éltek, részben rejtve maradhattak.Valami hasonló történik jelentős természetfeletti esemény esetén is, mint a Szent Szűz megjelenései Lourdesban – egy esemény, ami által elválik a jó és a rossz. Ahogy Pascal mondja, elég fény van azok számára, akik látni akarnak és elég sötét azok számára, akik nem akarnak látni. Ezek a nagy események, üldözések vagy az Úr különleges látogatásai alkalmak, alkalmak, amelyek során az igazak és a langyosak elválnak egymástól, fényt vetve arra, amit mi itt a lélek passzív tisztulásáról mondtunk. Azokban a periódusokban, amikor a társadalom élete nem különösebben jó vagy rossz, nem szükséges kevesebb tisztulás ahhoz, hogy elérjük a szentséget, mint a társadalmi megrázkódtatások idején.
Ami az Úr látogatásának idejét illeti, emlékeznünk kell rá, hogy ezek gyakran jelentősen különböznek. Vannak vigasztaló látogatások, mint a lourdesi jelenések, de ha az emberek nem tanulnak ebből, az Úr büntetni jön, és ha nem tanulnak ebből az isteni büntetésből, akkor Ő majd ítéletre jön el."

Garrigou-Lagrange a belső imáról


Reginald Garrigou-Lagrange a misztikus teológia legjelentősebb alakja 20. században. Egyik legfontosabb műve a The Three Ages of the Interior Life. Ennek a belső imára vonatkozó tanítását ismerteti röviden ez a cikksorozat.

1. A belső ima - mi az és mi nem az.
2. A belső ima - célja Isten maga.
3. A belső ima - Isten kegyelmének befogadása.
4. A belső ima - a kegyelem működése.
5. A belső ima - Istennel való párbeszéd.
6. A belső ima - az elmélkedés.
7. A belső ima - hogyan készüljünk fel az imára.
8. A belső ima - a kitartás fontossága.

2011. március 20., vasárnap

A belső ima - a kitartás fontossága

Reginald Garrigou-Lagrange a misztikus teológia legjelentősebb alakja 20. században. Egyik legfontosabb műve a The Three Ages of the Interior Life. Ennek a belső imára vonatkozó tanítását ismerteti röviden ez a cikksorozat.1

„Az imában való kitartással nagy dolgok nyerhetők meg, míg kitartás nélkül minden elveszhet.1

A kitartáshoz két dolog kell, bizalom Krisztusban és a Szentlélekben, akit Ő küld, és hogy engedjük magunkat Isten által vezetni az úton.

„A Szentlélek ott van tehát minden igaz emberben, minden lélekben, aki a kegyelem állapotában van. Ő, az élő Szeretet maga, tartózkodik bennünk, és nem marad tétlenül, hanem véghezviszi bennünk, hogy Ő legyen a belső Mesterünk hét ajándéka által, amelyek folyamatos belénk öntött képességet adnak, hogy biztosítsák a fogékonyságunkat Isten irányába. Ezek a képességek a szeretettel együtt fejlődnek bennünk. Ezért ha nem halljuk egyre jobban a belső Mester szent inspirációit, akkor ez azért van, mert túlságosan erősen önmagunkra figyelünk és nem eléggé vágyunk arra, hogy valójában Isten uralkodjon bennünk.”2

„Végül, ha a hit sötétjében is szilárdan kitartunk az Ő végtelen jóságának a gondolata mellett, amelyet minden áldásban, amelyet befogadunk közöl velünk, akkor egy nap Őt magát fogjuk szemlélni. ... És ahogy az önző ember mindig magára gondol és mindent magához viszonyít, el fogunk kezdeni mindig a bennünk jelen lévő Istenre gondolni és mindent hozzá viszonyítani. Akkor, még ha a legváratlanabb és legfájdalmasabb események történnek is, Isten dicsőségére fogunk gondolni és az Ő jóságának megnyilvánulására, és meg fogjuk pillantani a távolból Isten mindenek fölött valóságát, ami felé minden dolgok – a megpróbáltatások éppúgy mint az örömök – mutatnak.”3

1 - Reginald Garrigou-Lagrange: The three ages of the interior life. XXXVI. How to attain to the life of prayer and persevere in it. B. How to Persevere in the Life of Prayer.2 - Reginald Garrigou-Lagrange: The three ages of the interior life. XXXVI. How to attain to the life of prayer and persevere in it. B. How to Persevere in the Life of Prayer.3 - Reginald Garrigou-Lagrange: The three ages of the interior life. XXXVI. How to attain to the life of prayer and persevere in it. B. How to Persevere in the Life of Prayer.

2011. március 8., kedd

Ha már nem tudunk semmit jóvátenni

Léna anyja négy hónapja viszonylag fiatalon meghalt. Léna azóta folyamatosan kétségbe van esve, mert úgy érzi, hogy nem tudta eléggé kifejezni az anyja iránti szeretetét és ezt nem képes megbocsátani magának.

Drága Léna,

először is nagyon-nagyon együttérzek veled. Jól emlékszem arra a nagyon fájdalmas történetre, amit meséltél a papádról-mamádról és a nagymamádról.1 Talán ez még a szokásosnál is nehezebbé teszi a mamád elvesztését.

Emberileg azzal szeretnélek vigasztalni, hogy pszichológusként elméletileg és gyakorlatilag is igazoltnak látom, hogy az ember meglévő szeretete akkor is átmegy a másikhoz, ha valaki azt rosszul kommunikálja, sőt még akkor is, ha rosszakat is tesz a másiknak. A szülők nagyon sokszor aggódnak, hogy nem fejezik ki elég jól a szeretetüket a gyerekeik felé, sőt a saját sérültségeik miatt még egy csomó rosszat is tesznek. Ez az aggódás - amennyiben jobbulásra sarkallja őket - nagyon helyes, mindazonáltal mindig bátorítani szoktam őket, hogy a tényleges szeretetük minden rossz kommunikáció és minden rossz ellenére is átjut a gyerekeikhez és az szeretetté, életté és erővé lesz a gyerekekben. Ezt már csak azért is tudom mondani, mert páciensként olyan felnőttek is kerülnek hozzám, akiket a szüleik szerettek ugyan gyerekkorukban, de ezt nem tudták eléggé kommunikálni nekik, illetve különféle sérüléseik, korlátaik miatt sok rosszat tettek velük. Ezek az emberek összehasonlíthatatlanul könnyebben gyógyulnak, mint azok, akiket valóban nem szerettek - sőt, sok esetben gyűlöltek - a szüleik.

De még ők is tudnak gyógyulni, ha elfogadják Isten szeretetét, amit mindenkinek folyamatosan, egész életében kínál2. A pszichoterápiás gyakorlatom talán legmegrendítőbb tapasztalata az, hogy Isten milyen rendkívüli mértékben tudja kompenzálni az emberek szeretetlenségét. Ezek olyan mély szinten történnek, hogy többnyire csak olyan kivételes helyzetben lesznek láthatóvá, mint egy mély feltáró terápia, de Isten mindenkinek folyamatosan felkínálja ezt.Tehát nyilván a mamádnak is felkínálta, és amilyen mértékben a mamád ezt elfogadta, Isten olyan mértékben kompenzálta őt a nagymamádtól és esetleg a papádtól és tőled, akik köztük őrlődtetek, elszenvedett sérelmeiért. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ez a kompenzáció, noha csak ritkán nyilvánvaló, nagyon jelentős tud lenni. Ezt nem szoktuk beleszámolni a viszonyainkba, noha az életük legjelentősebb kapcsolata - még akkor is, ha valaki nincs ennek tudatában.

Az ember halálával ez teljesen egyértelművé válik és kiteljesedik, így a mamád, ha elfogadta Isten szeretetét, akkor Isten már minden fájdalmát és sérülését begyógyította és az Ő nyilvánvaló szeretetében és biztonságában a mamád már régen mindent megbocsájtott nektek. Mert Isten szeretete, ami már körbeveszi, összehasonlíthatatlanul több, mint azok a fájdalmak, amelyeket ti okoztatok neki. Tehát ő már, reméljük, rendben van.

Ez úgy gondolom, mivel szereted őt, komoly vigasztalásodra kell szolgáljon. De kérdés marad, hogyan tudod magadnak megbocsátani a vele szemben elkövetett mulasztásokat és rosszakat. Azt gondolom, hogy ha őszinte vagy magadhoz, akkor egy ponton túl, sehogy. Ha nem hazudunk, akkor egy ponton túl - és a tényleges feloldozás messze azon túl van - nem tudhatunk megbocsátani magunknak. El tudjuk viszont fogadni Isten megbocsátását. Ő nagyobb mint a bűnünk és nem csak a másikban tudja meggyógyítani az elkövetett rosszat, hanem bennünk is. Ha akarjuk és elfogadjuk. Nagyon imádkozom érted, hogy akard és elfogadd.

Ölellek:

Kata

1 - Léna édesapja, aki egy kutató-mérnök volt, egy rendkívül szeretetreméltó, de iskolázatlan lányt vett feleségül, amit az édesanyja - egy tanárnő - soha nem tudott elfogadni. S mivel Léna is és az apja is erősen kötődtek mindkettőjükhöz, ez a helyzet rengeteg szenvedést okozott.
2- Lásd erről: A gyógyulás legfontosabb tényezője.

2011. március 3., csütörtök

A belső ima - hogyan készüljünk fel az imára

Reginald Garrigou-Lagrange a misztikus teológia legjelentősebb alakja 20. században. Egyik legfontosabb műve a The Three Ages of the Interior Life. Ennek a belső imára vonatkozó tanítását ismerteti röviden ez a cikksorozat.1

Mivel imánk hatékonysága alapvetően azon múlik, hogyan tudjuk befogadni Isten kegyelmét, az imára való felkészülés nem más, mint hogy felkészítjük magunkat a kegyelem befogadására.

Garrigou-Lagrange három dolgot említ, amellyel az ember felkészül a kegyelem befogadására: az alázatosságot, az elszakadást és a csendet.2

Az alázatosság azonban „ ... távolról sem önmagunk lealacsonyítása ...”.3 Hanem az Istentől való teljes függésünk tudata és a benne való teljes bizalom. Máté evangéliumát idézi, ahol Jézus azt monda, hogy ha „.. nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába.4

„Az imára való felkészülés nemcsak az alázatosságon múlik, hanem a mortifikáción is, amely a lelki és gyakorlati elszakadás az érzéki dolgoktól és önmagunktól. Nyilvánvaló, hogy ha fejünk az evilág iránti érdeklődéssel és ügyekkel van tele, és ha lelkünket nagyon is emberi érzelmek, a féltékenység, a felebarátunk által nekünk okozott rossz emléke vagy elsietett ítéletek mozgatják, nem leszünk képesek a mi Urunkkal beszélgetni. ... Ezért minden rendezetlen hajlamot le kell győznünk, hogy így vitathatatlanul a szeretet foglalja el az első helyet lelkünkben, és így mind a bajokban, mind a vigasztalásokban spontán módon Istenhez emelkedjék.”5

Ahhoz, hogy minél gyorsabban elérjük, hogy a lelkünk jóban és rosszban is azonnal spontán módon Istenhez emelkedjen, több segítséget is ajánl Garrigou-Lagrange.

Az egyik, hogy a nap során gyakran emeljük fel a szívünket Istenhez, és beszéljünk meg mindent Krisztussal. Egy másik, hogy mielőtt hozzákezdenénk, ajánljuk fel a teendőinket vagy az előttünk álló időt azért, hogy abban minél jobban együtt tudjunk lenni Istennel.

Rendkívül hasznosnak tartja, ha a nap során - éppen a munkáink közepette - szánunk egy kis időt Istennek azzal, hogy

„... választunk a délelőtt vagy a délután közepén egy negyed órát, éppen a legnagyobb munka közepette, legyen az intellektuális vagy fizikai, nem azzal a szándékkal, hogy megakasszuk azt, hanem épen hogy szentebb módon végezzük Isten szeme előtt. Ez a gyakorlat nagyon hasznos."6

Annak elősegítésére, hogy el tudjunk szakadni az érzéki dolgoktól és magunktól, azt javasolja, hogy bizonyos ünnepnapokon vagy első péntekenként minél több olyan dolgot tegyünk meg szeretetből, ami nehezünkre esik.

„Végezetül csöndet kell teremtenünk a lelkünkben; le kell csendesítenünk a többé-kevésbé rendezetlen szenvedélyeinket azért, hogy meghalljuk a belső Mestert, aki csendben beszél, mint barát a baráthoz. Ha megszoktuk, hogy magunkkal vagyunk elfoglalva, magunkat keressük a munkában, a tanulásban és a külső aktivitásban, hogyan is tudnánk gyönyörködni olyan misztériumok fennkölt harmóniáiban, mint a Szentháromság bennünk való jelenléte, a megváltó Megtestesülés vagy az Eucharisztia? Érzékiségünk rendezetlensége és zajongása biztosan megzavarja az imát. Ezért az Úr olykor annyira mélyrehatóan megműveli az érzéki vágyainkat, elsősorban az érzékek passzív éjszakája során, hogy lényegesen nyugodtabbá és engedelmesebbé válnak az értelem és lélek felsőbb részei iránt.7

A belső csönd elérésének elengedhetetlenül feltétele - különösen az első időben - a külső csönd megteremtése. Nemcsak a fizikai csönd megteremtése, hanem az is, hogy az ember lemond a felesleges ingerekről, tv-nézésről, magazinok olvasgatásáról, interneten való szörfölgetésről, hasonlókról. Hiszen hogyan tudna elcsendesedni az érzékiségünk, ha folyamatosan külső ingerekkel bombázzuk?

Az, hogy eljussunk az alázatosságra, hogy elszakadjunk az érzéki dolgoktól és önmagunktól, hogy megteremtsük a külső és a belső csendet, fontosabbak az imára való felkészülés szempontjából, mint bármilyen imára felkészítő gesztus vagy technika.

„Életünknek ezeket a tevékenységeit az imára való távolabbi felkészülésnek lehet nevezni. Ez messze sokkal fontosabb, mint a közvetlen felkészülés ... ennek a távolabbi felkészülésnek kizárólag az a célja, hogy felgyújtsa a szeretet tüzét, amely soha nem hunyhat ki bennünk és amelyet a jelen pillanatban lévő kötelességeinkben való kitartásban megmutatkozó nagylelkű hűség táplál folyamatosan.7

„Így a nagylelkű és egyszerű lélek ... el fogja érni a folyamatos összhangot az isteni akarattal, és gyakorlatilag mindig fel lesz készülve Isten jelenlétére ...”8

1 - Az egész sorozat itt olvasható: Garrigou-Lagrange a belső imáról.2 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXVI. How to attain to the life of prayer and persevere in it. A. How to Attain to This Life.3 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXV. The mental prayer of the beginners: its progressive simplification B. The Essential Acts of Prayer4 - Mt 18,35 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXVI. How to attain to the life of prayer and persevere in it. A. How to Attain to This Life.6 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXVI. How to attain to the life of prayer and persevere in it. A. How to Attain to This Life.7 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXVI. How to attain to the life of prayer and persevere in it. A. How to Attain to This Life.8 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXVI. How to attain to the life of prayer and persevere in it. A. How to Attain to This Life.