2014. szeptember 17., szerda

Az erőszakmentes önérvényesítés 2.

A NaNE Egyesület honlapján a letölthető kiadványok között1. találtam néhány nagyon jó anyagot az erőszakmentes kommunikációról. Mivel azonban ezek hosszú, az átlagos olvasó számára nem érdekes részek között találhatók, nem egyszerűen linket adok meg, hanem némileg szerkesztve közzé teszem itt ezeket.

Az alábbi három önérvényesítő technika nagyon hasznos lehet ...

1. Az elakadt lemez

Ez a technika fölöttébb hasznos, amikor megszabunk egy határt, és a személy, akihez beszélünk, nem figyel vagy vitatkozni kezd. Egyszerű technika, önérvényesítő állításokat mondunk, és szükség esetén megismételjük és újra meg újra megismételjük. A lényeg az, hogy ismételjük a mondanivalónkat és ne adjuk fel, amíg el nem érjük a célunkat.

Rita képtelen volt elérni, hogy a vízvezetékszerelő megjavítsa a csöpögő csapot. Valahányszor felhívta a szerelőt, az mindig kifogást keresett és megígérte, hogy majd visszahívja és megmondja, mikor tud menni. Fölösleges mondani, hogy sohasem hívta vissza és nem ment megszerelni a csapot. Miután hallott az „elakadt lemez” technikáról, Rita egy reggel, amikor biztos volt benne, hogy ott találja a szerelőt, elhajtott a műhelybe, és elkezdte:
„Szükségem van rá, hogy megjavítsa a csapot, mondja meg, mikor tud jönni. Ha három napon belül nem tud jönni, keresek egy másik vízvezetékszerelőt:”
A válasz: „Persze, asszonyom, épp most akartam hívni, majdnem kész vagyok,és megyek, ahogy lehet.”
Rita: „Rendben, mikor jön?”
Szerelő: „Ígérem, hamar.”
Rita: „Mégis, mikor jön?”
Szerelő: „Ide figyeljen, asszonyom, tudom, hogy szüksége van a javításra, és egészen biztos vagyok benne, hogy meg tudom oldani valamikor holnap vagy holnapután.”
Rita: „Ez már haladás, de én pontosan akarom tudni, hogy mikor jön.”
Szerelő: „Nem tudom pontosan megmondani, mert nem tudom,mikorra fejezem be ezt a munkát.”
Rita: „De meg tudja mondani pontosan, mert átjöhet holnap reggel 8-kor, és ha végzett a munkával nálam, mehet és befejezheti a másikat.”
Szerelő: „Oké, hölgyem, holnap 8-kor.”
Rita: „Telefonálok ma délután ötkor és holnap reggel fél nyolckor, csak hogy el ne felejtse.”
Szerelő: „Nincs rá szükség, megyek.”
Rita: „Köszönöm, de azért felhívom. A holnapi viszontlátásra.”

2. Az énközlés

Vádaskodás, általánosítgatás, ítélkezés és sértegetés nélkül, konkrétan megfogalmazzuk, hogy mi milyen kárt, fájdalmat okozott nekünk a másik, és javaslatot teszünk, hogyan lehetne legközelebb jobban megoldani a dolgot. Ezt a technikát akkor a legjobb alkalmazni, amikor megpróbálunk változtatni egy nem kielégítô helyzeten. Nem alkalmas kérés megfogalmazására vagy egy kérés elutasítására. 2.

lépései:
1. tény

2. érzés

3. gondolat/vélemény

4. igény

5. kérés

"Amikor tegnap a villamoson nem szóltál hozzám (tény), nagyon magányosnak éreztem magam (érzés), úgy gondoltam, hogy valami bajod van velem és büntetsz (vélemény). Szükségem van rá, hogy amikor veled vagyok, kicsit foglalkozz velem (igény). Szeretném, ha máskor nem utaznál velem némán, és ha bármi bajod van, elmondanád (kérés).

3. Kikerülni egy kezelhetetlen helyzetből

A harmadik technika arra való, hogy kikerüljünk egy kezelhetetlen helyzetből. Ha például a másik durva, támadó, gúnyos, szarkasztikus vagy agresszív kezd lenni, az alábbiakhoz hasonló zárómondatok használhatók:

• „Ez így nem megy. Beszéljünk nyugodtabb körülmények között.”

• „Jogom van hozzá, hogy meghallgassanak, és jogom van hozzá, hogy tiszteljenek.”

• „Nem engedem, hogy bárki így beszéljen velem.”

A beszélgetés befejezése után gyorsan menjen el vagy tegye le a telefont. Ha a másikat valóban érdekli a tisztességes és egyenlő kommunikáció, a jövőben minden bizonnyal óvatosabb lesz. Ha ez nem történik meg, nyilvánvaló lesz, hogy meg akarja tartani a hatalmat és az irányítást, és nem tiszteli mások jogait, és akkor ez figyelmeztető jel arra, hogy ennek az embernek a közelében mások jogai és határai sérülhetnek.



-------------------------------------------

2. in: A jól műkdödő párkapcsolat. Szintén a NaNe Egyesület honlapjáról. Feltétlenül érdemes az egész anyagot elolvasni, nagyon röviden és nagyon jól foglalja össze a lényeget. Külön kitér arra, hogy mi NEM énközlés.

2014. szeptember 11., csütörtök

Marsch für das Leben

Ez egy Down kóros kisfiú a berlini Marsch für das Leben rendezvény plakátjáról. Ugye, nem úgy néz ki?! 

Megszoktuk, hogy a Down-kóros gyerekeknek rémisztően torzult arcuk van. De mint az ellenpéldák mutatják, nem azért mert Down-kórosak, hanem, mert emiatt elutasítják őket. 

Mindenkinek, akit súlyosan elutasítottak, van egy rémisztően torzult gyerekarca.

A terápia jórészt arról szól, hogy ezt meg merjük nézni és megtanuljuk elfogadni. Marsch für das Leben.

2014. szeptember 7., vasárnap

Az erőszakmentes önérvényesítés 1.


A NaNE Egyesület honlapján a letölthető kiadványok között1 találtam néhány nagyon jó anyagot az erőszakmentes kommunikációról. Mivel azonban ezek hosszú, az átlagos olvasó számára nem érdekes részek között találhatók, nem egyszerűen linket adok meg, hanem némileg szerkesztve közzé teszem itt ezeket.


Az önérvényesítô (asszertív) és az agresszív viselkedés összehasonlítása

Önérvényesítés: Szükségleteit, vágyait és érzéseit mások jogainak megsértése nélkül fejezi ki. Becsületes, ôszinte és egyenes.

Mi a célja az önérvényesítésnek?
Határok felállítása. Tisztelet kérni és kapni másoktól. Az önbecsülés megtartása és az  önmagunk feletti hatalom megélése. Jól mûködô kapcsolatok teremtése.

Mit kap?
Tiszteletet kap, becsüli magát és ô irányítja saját életét. Azok közül választja ki az ôt támogató személyeket, akik tisztelik a határait. Megtanulja megvédeni magát a bántalmazástól.

Agresszivitás: Mások rovására fejezi ki érzéseit és szükségleteit. Megsérti mások jogait és uralkodni akar.

Mi az oka az agresszivitásnak?
Dühös és mindenáron el akarja érni a célját. Nincs tekintettel más emberek érzé-
seire.
Mit kap?

Dühös marad, bûntudata van és irányítani akar másokat. Bántalmaz másokat és erôszakossá válhat. Végül tönkreteszi a kapcsolatait.


Az önérvényesítés nyolc aranyszabálya:
• Gondosan válasszuk meg a csatákat. Határozzuk meg céljainkat és döntsük el, pontosan mit akarunk elérni vagy megváltoztatni.

• Egyes szám elsô személyben beszéljünk, legyünk rövidek és gondosan válogassuk meg a szavainkat.

• Ne várjuk el, hogy mindenkinek tetszeni fog az új határokat betartó stílusunk. Ha dühös választ kapunk, vagy nem úgy mennek a dolgok, ahogy reméltük, ejtsük a témát és távozzunk.

• Próbáljuk meg nem felemelni a hangunkat. Maradjunk nyugodtak, határozottak és összeszedettek.

• Ismételjük el és próbáljuk el amit mondani akarunk mielôtt valóban megtesszük.

• Ne mentegetôzzünk; a határok felállítása mindig helyénvaló.

• Ismételjük meg mondanivalónkat, ha szükséges.

• Miután lezajlott az párbeszéd, értékeljük, hogy sikerült, milyen eredménnyel járt a kommunikációnk, sikerült-e elkerülni, hogy agresszívvá váljunk, és hogy hogyan tudnánk javítani asszertív (önérvényesítő) technikáinkon.