2016. március 19., szombat

keresztény meditáció - vagy ...

ezoterikus álmisztika?

Az úgynevezett Keresztény Meditáció mozgalomhoz  (WCCM) kapcsolódó csoportok, személyek által kínált gyakorlat, bármilyen ügyesen is van csomagolva (régi, hagyományos imádság), bármilyen megbízhatónak látszik a "keresztény meditációt" kínáló csoport vagy személy (itt Berlinben például a domokosok csinálják), sajnos egyértelműen ezoterikus álmisztika. A Vatikán a "Jézus Krisztus, az élő víz hordozója: keresztény válasz a New Age-ről" dokumentumban egyértelműen elítéli az úgynevezett  keresztény meditáció gyakorlatát.





információk magyar nyelven:

angol nyelvű információk:

angol nyelvű információk John Mainról, a keresztény meditáció mozgalom alapítójáról:

angol nyelvű információk Thomas Keating, a mozgalom jelenlegi egyik vezetőjéről:


2016. március 6., vasárnap

talpraállni Németországban

Időnként megkeresnek olyanok, akiknek valójában nem pszichológiai problémájuk van, hanem nehéz egzisztenciális helyzetbe kerültek itt Németországban, s ennek következtében feszültek, nyugtalanok, rosszul alszanak, szoronganak, elkeseredettek. 

Ha  éppen egzisztenciális krízisben van, mindezek az érzések teljesen normálisak, s a megoldás alapvetően nem a pszichológus, hanem az, hogy az ember kiverekszi magának a megfelelő munkát, képzettséget, és szert tesz valami minimális támogatói netzwerkre.

Az első és legfontosabb: ne várjunk arra hosszan, hogy majd mások segítenek rajtunk. Ez egy olyan világ, ahol az emberek ahhoz vannak szokva, hogy mindenki kiáll magáért és ezért nem nagyon fogják megkérdezni, kell-e nekem segítség. Ha kell, nyilván kérek. Ezért feltétlenül mindennek előzetesen utána kell járni, és mindenhova úgy kell menni, hogy az ember tudja mit akar. Nem fognak hosszan kérdezgetni, mit is akarok igazából, és nem fognak különféle alternatívákat javasolni. Ezeket nekem kell tudnom.

Már csak azért sem érdemes hosszan várni, hogy a kezünkbe vegyük az ügyeinket, mert a német bürokrácia minden elképzelésünket felülmúlóan lassú és körülményes. A németek, kontrollálási szenvedélyüknek engedve, hihetetlenül összetett rendszereket építenek fel. Ezek azonban olyan bonyolultak, hogy csak akkor működnének jól, ha a benne lévő emberek kreatívak és autonómak lennének. A rendszer azonban pont ezt a két bizonytalansági tényezőt akarná kizárni. Így aztán folyamatosan csődöt mond, és a kényszeres szabályozás szükségszerű eredménye a folyamatos szürreális káosz lesz. Az ember a legegyszerűbbnek látszó eset elintézési kísérlete során is pillanatok alatt  kafkai abszurdban találja magát.

Semmiképpen se engedjünk azonban annak a – Magyarországon szocializálódva – igen gyorsan és hevesen feltörő kísértésének, hogy ezek itt mind az én bőrömre utaznak. A német hivatalnokok, magyar kollégáikkal ellentétben, csak nagyon ritkán találnak abban örömet, hogy az ügyfeleket szívatják. Ők többnyire arra játszanak, nehogy valamilyen hibán kapják őket a túlszabályozás káoszában. Ezért szeretik fektetni az ügyeket, mindenféle totál értelmetlen papírokat kérni, amelyekkel lefedhetik magukat és nagyon nem szeretnek a kollégáikkal konfrontálódni. 

Viszont nagyon sok jóindulatú van közöttük. Ezért ahelyett, hogy személytelenül meg akarnánk futni a teljesen megfuthatatlan köröket, mindenhova menjünk be személyesen és apelláljunk az ügyintéző jóindulatára. Ha ez nem megy, akkor a további erőfeszítések reménytelenek,  keressünk egy másik utat.

Fontos még a német hivatalnokok lélektanához, hogy nem szoktak a beadott papírokról elismervényt adni. Viszont időnként el szokták ezeket  keverni. Aztán a magos hivatal természetesen minket csap nyakon, hogy hol a dokument. Ezért minden leadott dologról feltétlenül kérjünk elismervényt. Ezt időnként némi morgással ugyan, de mindig megadják.

Sokak problémája, hogy nem teljesen vált be az a munka, amire ide jöttek, de szeretnének itt maradni, itt valamit tanulni, itt valami új pályára lépni. Néhány internetes oldal sokat segíthet ebben.

Kezdésként érdemes megnézni az Arbeitsamt  JOBBÖRSE nevű lapján, hogy a környékünkön miféle munkalehetőségek vannak.  Ez a lap megadja, hogy az adott típusú állásból hányat kínálnak.  Felnőttként és szűkös lehetőségekkel nem a „mi leszek, ha nagy leszek” mentalitásból érdemes kiindulni, hanem abból, hogy milyen lehetőségeim vannak itt és most.

Németországban vannak olyan foglalkozások, amelyek nálunk nincsenek A BERUFNET-en utána tudunk nézni, hogy egy adott szakma neve pontosan milyen munkát takar, milyen képzettség kell hozzá, milyen keresetet lehet várni.

Legyünk óvatosak a tanácsadó irodákkal. Ahelyett, hogy a tényleges munkapiaci lehetőségeinkről tájékoztatnának, sokszor egyszerűen végignyomják rajtunk azt a protokollt, ami az Arbeitsamt lapján is megtalálható. Hasonlóképpen, egy kurzuson sem feltétlenül mondják meg, hogy az ott szerzett képzettséggel nem fogok tudni állást találni. Mindenképpen nézzünk utána a Jobbörsén, hogy az adott képzettséget mennyire keresik a munkaadók.

A KURSNET-en meg tudjuk nézni az Arbeitsamt által szponzorált kurzusokat.  Az ezeken való részvételhez többnyire BILDUNGSGUTSCHEIN kell. Ezt nem felétlenül ajánlja magától a hivatal, de ha kérvényezzük, van rá esély, hogy megkapjuk.

Különféle női szervezetek gyakran kínálnak ingyen vagy nagyon jutányosan jogi, munkaügyi, szociális tanácsadást. Fontos, hogy többnyire hosszú a várólistájuk, jóval előre kell időpontot kérni. Németország minden nagyobb városában meg lehet őket találni. Itt  példaként néhány berlini cím:


Amellett, hogy egzisztenciálisan stabilizáljuk magunkat, nagyon fontos, hogy kiépítsünk ITT egy olyan személyes hálót, amely támogat minket. Ehhez Németország egy csomó olyan lehetőséget kínál, amelyek otthon szinte egyáltalán nem léteznek. 

Az itteni önkormányzatok, egyesületek, klubok, különféle egyházi és szociális intézmények Magyarországhoz képest elképesztően sok – ingyenes vagy nagyon olcsó – szabadidős programot kínálnak. S az emberek  könnyen és szívesen ismerkednek ezeken. Példaként érdemes megnézni a berlini önkormányzat lapját, s ezen felbuzdulva megkeresni, hogy a saját környékünkön mi a kínálat. Az actioner.de például egész Németországra kínál programokat. S fontos, hogy nem csak központilag szervezik a programokat, hanem a polgári életnek azokkal a kis intézményeivel, amelyek nálunk éppen csak vegetálnak, itt tele van ország és nagyon aktívak. Ezeket feltétlenül érdemes megkeresni a környékünkön és  részt venni a tevékenységükben. 

Itt a szociális életben rendkívül fontos egy olyan terület, amit otthon szinte egyáltalán nem ismerünk: az önkéntes segítés. Itt szinte minden mozgásképes ember csinál valamit, a kutyasétáltatástól a haldoklók gondozásáig, minden elképzelhető és elképzelhetetlen tevékenységre lehetőség van. Ezekhez mindig tartozik egy csoport, akik mindig aktív kapcsolatban vannak egymással is. Ha nem akarjuk magunkat itt egyedül érezni, szálljunk be egy-két ilyen csoportba. Kedvcsinálónak néhány berlini lap:

https://www.berlin.de/buergeraktiv/engagieren/
http://www.berliner-tafel.de/berliner-tafel/helfen/ehrenamt/
http://www.fluechtlingsrat-berlin.de/projekt-ehrenamt.php
http://www.tierschutz-berlin.de/spenden-und-helfen/ehrenamtlich-helfen.html
https://www.betterplace.org/de/portals/berlin
http://www.caritas-berlin.de/spendenundhelfen/ehrenamtundfreiwilligendienste/ehrenamt/ehrenamt
https://www.drk-berlin.de/ehrenamt.html

S ha valaki ki szeretné használni a multikultit és más külföldiekkel is szeretne összeismerkedni, nézze meg a MEETUP vagy az InterNations lapokat.

Remélhetőleg, mire valaki ezt a programot végigcsinálta, már elmúlt a nyugtalansága és a szorongása. De ha esetleg mégse, akkor szeretettel és nagyon páciensbarát árakkal várom

2016. március 2., szerda

... önértékelésem a negatív tartományban ...



"A depresszió tüneteit mutattam, amikor felkerestem Katát. Ha egy skálán kellene elhelyeznem, akkor az önbecsülésem, önértékelésem a negatív tartományban kapott volna helyet. Elszakadva a szülői háztól, nagyon vágytam arra, hogy elfogadjanak, hogy befogadjanak az új helyen. De környezetemben folyamatosan a visszautasítást éreztem és éltem meg. Kirekesztettnek és nagyon magányosnak éreztem magam. Mivel egy erős pánikroham is rám tört, felkerestem egy helyi pszichiátert, aki azonnal antidepresszánst írt fel. Amikor már a második pszichiáter is csak egy másik gyógyszert írt fel, rájöttem, hogy ezt nem akarom. Éreztem és tudtam, hogy a gyógyszer nem segített. Ekkor találtam rá Kata honlapjára. Felvettük a kapcsolatot, és most azt mondhatom, hogy ez volt a lehető legjobb döntés az akkori helyzetemben.

Nem felejtem el, amikor az első beszélgetésünk volt, Kata a szomszédos széken ült és nem az asztal mögött. Nem mutatta az ’Én jobban tudom, miért nem érted már meg?’ elutasító magatartást. Rendkívül türelmesen hallgatott végig és kérdezett. Éreztem, hogy el tudja fogadni a gondolataimat, érzéseimet. Erre vágytam. Ugyanis ebben a légkörben én is el tudtam fogadni az ő gondolatait, meglátásait és a fájdalmas valóságot is. És erre volt szükségem a tovább lépéshez. Sikerült megértenem a saját cselekedeteim mozgatórugóit, otthonról hozott kultúrám sajátosságait, kommunikációs hiányosságaimat. Mindemellett egyre jobban el tudtam fogadni magamat és a környezetemet. Persze még ma is kísért a múlt, de van egy füzetem, amiben megtalálom a legfontosabb tudnivalókat, amiket még Katával beszéltünk át. És bármikor van lehetőségem írni vagy beszélni Katával. Nagyon hálás vagyok ezért!"