A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ezotéria. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ezotéria. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. március 21., szombat

torna-e a jóga - néhány gondolat a jóga veszélyeiről

A jógát sportként, abszolút természetes, veszélytelen lazító és erősítő gyakorlatok gyűjteményeként szokás eladni, amelyek csak hasznosak lehetnek.

Van azonban számos tudományos beszámoló azokról az esetekről, amikor a jóga olyan komoly pszicholgiai zavarokat okozott, mint az énközpontúság növekedése, pszichés labilitás növekedése, szorongás, pánikrohamok, depresszió, súlyos esetben pszichózis.





Lehetséges hogy természetes lazító és erősítő gyakorlatok súlyos pszicholgiai zavarokat okozzanak? Nehezen elképzelhető. Sokaknak azonban az a véleménye, hogy a jóga nem sport és nem természetes mozgásgyakorlatok gyűjteménye, hanem jógával az ember szükségszerűen egy spirituális erőtérbe lép be és nem kevés olyan tapasztalat is  van, hogy ez komolyan károsíthatja az embert.

 I.
Mindenekelőtt, megkerülhetetlen az, hogy számos jóga-mester és iskola világosan megmondja, hogy a jóga célja nem a test erősítése vagy lazítása, hanem a kapcsolat felvétele a szellemi világgal, különféle hindu istenségek imádata és az egyesülés létrehozása az istenivel.

dr. Weninger Antal, a jóga magyar doyenje, becsületesen leírta, hogy már a hatha jógával is szükségszerűen ezt csinálja az ember. 
"A név gyökere, a szanszkrit judzs szó azt jelenti: egyesülni,  ... Mélyére nézve a szónak, ... a nagy Egység élményére bukkanunk ..." "A közvéleményben világszerte az a teljesen hamis felfogás uralkodik, hogy a jóga testgyakorlat vagy annak egyik keleti fajtája, tehát egy rangsorba helyezhető a sporttal tornával ... Pedig a jógának, még a testtartásokat magába foglaló hatha jógának is, legkevesebb lényegi köze éppen a testhez van .." "... a hinduk hite szerint, a jógát Siva isten "alapította, amire különben már a jóga legendákból lehetett következtetni. A legelső írásos nyomok azonban a Védákban .. találhatók. Ezek vallási himnuszok és filozófiai írások gyűjteményei ... Sokistenhit (politeizmus) a lényegük..." "A jógában kizárólag fizikai gyakorlat nincs. Az ászánát ilyennek minősíteni súlyos tévedés. ... Az ászánák igazi célja: tökéletessé, alkalmassá tenni a testet a magasabb lelki állapotokra, elsősorban a csúcsállapotra, a szamadhira, a beteljesülésre." (Az idő partján 23; 24; 30; 59-60. p)

A hindu bölcsesség jóga oldal pedig ezt így fogalmazza:
"A jóga gyakorlása nélkül hogyan lenne képes a tudás felszabadítani az atman-t (a lelket) kérdezi a Yogatatva Upanishad. A jóga: egyesülés a végtelennel .. A jóga szó a yuj szógyökből származik, ami azt jelenti, hogy egyesülni egymással vagy örülni egymásnak. A jóga gyakorlása az embert az önmagában lévő istenivel való egyesüléshez vezetheti. A jóga célja, hogy az emberi lény átalakítsa a természeti formájából egy tökéletesebb formába. ... A jóga integráns része a hindu vallásnak. Van egy mondás, miszerint nincs jóga hinduizmus nélkül és nincs hinduizmus jóga nélkül."
"Without the practice of yoga, How could knowledge Set the atman (soul) free? asks the Yogatatva Upanishad. Yoga: union with the ultimate ... The word yoga is derived from the root yuj, which means to unite or to join together. The practice of yoga may lead to the union of the human with the divine - all within the self. The aim of yoga is the transformation of human beings from their natural form to a perfected form ... Yoga is an integral part of the Hindu religion. There is a saying: “There is no Yoga without Hinduism and no Hinduism without Yoga.""  (Hindu Wisdom - Yoga)


II.
Hasonlóképpen elgondolkodtató kell hogy legyen, hogy az összes keresztény egyházban  vannak jelentős képviselői annak az álláspontnak amely  szerint  a jóga nem torna-, hanem spirituális  gyakorlat, s ezek a gyakorlatok nem választhatók el a hindu vallástól, olyannyira nem, hogy emiatt a jóga gyakorlása nem egyeztethető össze a keresztény hittel. 

Néhány példa:

A indiai Keralában lévő szír-malabár keresztény egyház dogmatikai bizottsága szerint a jóga elválaszthatatlan a hindu vallástól s ebben  hindu vallási vezetőkre hivatkoznak.  Ezért egyértelműen károsnak tartják a keresztények számára a jóga gyakorlását.: 
"A hindu vezetők szintén nem értenek egyet azzal, hogy a jóga elválasztható lenne a hindu vallástól."
"Hindu leaders also do not agree in presenting yoga as separate from Hindu religion."(This Church Is Telling Christians: ‘You Should Not Do Yoga’ – Faithwire )

A katolikus Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa által kiadott Jézus Krisztus, az élő víz hordozója című dokumentum egyértelműen az ezoterikus és okkult praktikák közé sorolja a jógát: „A New Age-ben összefolyó hagyományok között megtalálhatók az ősi egyiptomi okkult praktikák, a kabbala, a korai keresztény gnoszticizmus, a szufizmus, a druidák tudománya, a kelta kereszténység, a középkori alkímia, a reneszánsz hermetizmus, a zen buddhizmus, a jóga stb.”
(III Az idézet a 2.1 pontban található)
(in: Pontifical Council for Culture - Pontifical Council for Interreligious Dialogue: Jesus Christ the Bearer of the Water of Life. A Christian reflection on the “New Age”. Vatican City (Libreria Editrice Vaticana) 2003. 2.1 point)  

A görög Nektarius püspök szerint:
"A jóga nem testgyakorlat, hanem  istentiszteleti aktus."
“Yoga is not an exercise, but an act of worship,”

A görög egyház szidónusa szerint:
" A jóga gyakorlásának nincs helye a keresztény életben, mivel az szorosan össze van kötve a hinduizmussal és ezért nem egyfajta testgyakorlás, hanem az imádásnak egy formája..."
"... the practice of yoga has “no place in the lives of Christians” since it is a fundamental aspect of Hinduism and as such is not considered a “form of exercise” but of worship...."

Ugyaneszerint a cikk szerint több 20. századi ortodox szent és tanító ugyanezen a véleményen van. Egyikük tanítványa, egy egykori jógás, beszél erről az alábbi videóban:
YOGA IS NOT GYMNASTICS-KLAUS KENNETH-VERY USEFULL INFO FROM HIS EXPERIENCE-4MAY2011 - YouTube


Albert Mohler befolyásos baptista teológus szerint:
"Azok a keresztények, akik a jógát gyakorolják vagy le kell hogy tagadják a jóga valódi mivoltát vagy képtelenek kell legyenek látni az ellentmondást a keresztényi kötelezettségeik és jóga gyakorlata között. Ez nem valami jelentéktelen és perifériális ellentmondás. Egyértelmű tény, hogy a jóga egy szellemi gyakorlat, amely arra szolgál, hogy a gyakorlói  a test segítségével elérjék az isteni tudatosságot."
“When Christians practice yoga, they must either deny the reality of what yoga represents or fail to see the contradictions between their Christian commitments and their embrace of yoga. The contradictions are not few, nor are they peripheral. The bare fact is that yoga is a spiritual discipline by which the adherent is trained to use the body as a vehicle for achieving consciousness of the divine. .”

III.
Miután a jóga belülről is kívülről is egy meghatározott valláshoz kötött spirituális tevékenységnek látszik, mindazoknak akik úgy jógáznak, hogy nem hinduisták, meg kéne tudják válaszolni az alábbi két kérdést: 

- A jóga gyakorlatait végezve miért nem lépnek be egy spirituális erőtérbe? 

- S ha belépnek, az miért  nem hat rájuk?

Az a szokásos válasz, hogy mert nem spirituális szándékkal lépnek be, nem elégséges.

Nem elég jó az elemi józan ész és a mindennapi tapasztalat alapján. Mindkettő alapján nyilvánvaló, hogy egy cselekedetünk eredménye nem kizárólag a szándékunktól függ.

Nem megfelelő a hinduisták és a keresztények spirituális tapasztalatai alapján sem. 

Jacques/Joseph-Marie Verlinde az 1968-as mozgalmak hatására Indiába ment, komolyan jógázott, majd mindenféle ezoteriával foglalkozott, mígnem viszatért a kereszténységhez és katolikus pap lett. 
"A kérdésre, hogy jógázhatnak-e a keresztények egészségmegőrzés céljából, Verlinde atya így válaszol: keresztény jóga nem létezik, bár vannak keresztények, akik jógáznak. A jóga, ahogy mi végeztük – mondja –, egy nagy liturgia része. Nyugaton viszont sokan úgy jógáznak, mintha relaxációs gyakorlatokat végeznének. „Amikor elmondtam a gurunak, hogy az európaiak azért jógáznak, hogy pihenjenek, hatalmasat nevetett. Aztán elgondolkodott, és azt mondta: ‘de ez nem fogja megakadályozni a jógát abban, hogy kifejtse hatását.’ "

A fent már említett indiai Keralában lévő szír-malabár keresztény egyház dogmatikai bizottsága szintén úgy látja, hogy nem szükséges feltétlenül a spirituális szándék.  Figyelmeztet "annak veszélyére, hogy már a fizikai gesztusok és gyakorlatok önmagukban is bálványimádóvá válhatnak".

Az alábbi cikkben a szerző, aki saját maga is tapasztalta ezt, egy szabadító szolgálatot ( ennek során lelki megkötözöttségektől, démoni zaklatástól szenvedő emberek szabadulásáért imádkoznak) végző pappal beszél arról, hogy ennek során számos olyan emberrel találkozott, akik minden spirituális szándék nélkül jógáztak.
angol eredeti:  Yoga: a cautionary tale – Mama Needs Coffee


Nem csak a utolsó cikkben lévő papnak, hanem az összes keresztény szabadító szolgálatnak az egész világon az a tapasztalata, hogy tömegével jönnek hozzájuk a cikk elején leírt pszichológiai problémákkal küzdő emberek, akik úgy léptek be egy spirituális erőtérbe, hogy nem ez volt a kimondott szándékuk.

 Amíg nincs meg a megbízható válasz, a fenti két kérdésre - miszerint  biztos-e, hogy a jógával az ember nem lép be egy spirituális erőtérbe és ha esetleg belép, biztos-e, hogy az nem hat rá -, ha lazítani és erősödni akar az ember, talán jobb lenne megmaradni a tényleg természetes tevékenyégeknél: sétálni, futni, úszni, kirándulni, táncolni ... kertészkedni.  




további linkek:








































2016. október 20., csütörtök

a pozitív pszichológia - negatív hatásairól

Először is a pozitív pszichológia1 a valóságban inkább különféle ezoterikus gyakorlatok és tanok gyűjteménye, mintsem pszichológia. Mikor el akarják adni,  rengeteg szó van arról, hogy milyen komoly tudományos háttere van2, ettől elringatva az ember nem veszi észre, hogy a pszichológus szépen lépésenként beviszi egy ezoterikus meditációba, ahol pár perc múlva már szellemi segítőt kell hívnia. Innéttől kezdve  jön a tuva-sámán, a jóskártya, a segítő kövek, a rezgések és vég nélkül hasonlók3 - s ha az embernek peche van, tényleg meghívott valakit már az első alkalommal.

Az a gyakorlat és hozzáállás, amit a pozitív pszichológia ajánl, hogy mindig pozitív dolgokra gondoljunk, minden helyzetben találjunk meg a pozitívat, folyamatosan erősítsük magunkat pozitív gondolatokkal,  pszichológiai szinten valójában súlyosbítja a problémákat.

Ezek hátterében hátterében ugyanis döntően az áll, hogy az ember a negatív érzéseit, gondolatait lenyomta a tudattalanba és ennek a feszültsége jelenik meg az olyan kellemetlen pszichológiai tünetekben, mint a szorongás, pánikroham, depresszió. A pozitív gondolatok mantrázása ezt az elfojtást erősíti, aminek következtében szépen felerősödik a szorongás, pánikroham és  a depresszió.

A másik  hatása a pozitív gondolatok állandó ismételgetésének az, hogy az ember kiszáll ezzel a valóságból. Egy pánikroham közben azt mondogatni például, hogy nincs semmi baj, az tiszta őrület, hiszen, ha az embernek pánikrohama van, az éppen elég nagy baj. A világ tele van rosszakkal, amiket látni kell, és van egy csomó helyzet, amiben semmi pozitív nincs. Ha ezekben a helyzetekben nem látjuk meg a rosszat, mert álpozitívumokkat vakítjuk magunkat, akkor ezt a helyzetet átengedtük a rossznak.  Ha  az ember kiszáll a valóságból, letagadja a problémákat, letagadja a rosszakat, akkor semmi esélye sincs arra, hogy kezelni tudja azokat, meg tudjon velük küzdeni.

Talán az elfojtásnál és a tagadásnál is veszélyesebbek a pozitív pszichológiának azok a gyakorlatai, amelyek során a különféle relaxációs és immaginációs technikákkal4 létrehozott belső képeket közvetlen iránymutatásoknak értelmezik. Ezek a képek legjobb esetben5 is a tudattalanunk képei. A tudattalanban egyrészt az emlékképeink vannak, részben olyanok, amelyek be vannak ágyazva az élettörténetünkbe, reflektált, tudatos felnőtt viszonyban vagyunk velük, de nagyobb részben olyanok, amelyek, gyereki szinten, tértől-időtől-történettől független határtalanságban rögzültek, nem kerültek be  a téri-idői-történeti hálóba. Másrészt mindazok az érzéseink tudattalanok, amelyeket a környezetünk megtiltott nekünk (amelyek lefojtását aztán ezzel a tiltással azonosulva mi magunk is folytatunk). Ezek az elfojtott érzések  szintén téri-idői-történeti koordináták nélkül tárolódnak.

Ez egy kisgyerek működésmódja, aki nem tanulta még meg azt, hogy az érzései pontosan milyen valóságot is tükröznek. Semmiféle extra bölcsesség nincs bennük. Ez egyszerűen egy regresszív működésmód. Közvetlenül ezekre bízni magunkat olyan, mintha a kétéves gyerekünktől várnánk annak az eldöntését például, hogy változtassunk-e munkahelyet. Ez persze nagyon jól jöhet akkor, ha valaki nem akar felelősséget vállalni azért a döntéséért, hogy adott esetben nem a helyes, hanem a kellemes alternatívát választja. És ugye, láss csodát, ha megmozgatjuk a tudattalanunkat, akkor ott ezt fogjuk találni - már csak azért is, mert a helyes/nem helyes megkülönböztetéséhez az értelmünket kéne használni. Ha az ember nem akar áldozatokat és nehézségeket vállalni,  ennek nincs tutibb módja, minthogy "megkérdezze" a "belső gyermeket", a belső képeket és érzéseket - itt biztos nem fog semmilyen felszólítást találni a felelősségvállalásra és áldozathozatalra.6

A gyógyuláshoz pont az ellenkező irányba kell menni: szembe kell nézni a negatív érzésekkel, meg kell fogalmazni a problémákat, és végig kell gondolni, hogyan lehet azokat kezelni.

Először is meg kell fogalmazni a negatív érzéseket: fáj, haragszom, félek, nyomorultul érzem magam, stb. Ez gyakran egyáltalán nem olyan könnyű. S nem véletlenül. Mert azért fáj, azért haragszom, félek, azért érzem magam nyomorultul, mert valaki bántott. Vagy most vagy régebben vagy mindkettő, a mostani kisebb bántás a régi nagy bántások fájdalmát idézi fel. Nagyon nehéz azzal szembenézni, hogy olyanok, akiknek szeretniük kéne, korlátozottan vagy egyáltalán nem szeretnek. Nehéz a bántásokra adott  saját - adott esetben nagyon heves - reakcióinkkal is szembesülni.

Mégis, nincs más. Mert csakis ezekkel a negatív érzésekkel való szembenézésen keresztül tudjuk megfogalmazni a tényleges problémákat. S csak ha ez megtörtént, lehet azon gondolkodni, hogy mit kell tegyünk a helyzetünk javításáért. Aztán azt meg is kell tenni.

Mindez kétségtelenül nehezebb, mint lila ködökben úszkálni. Viszont megvan az az előnye, hogy  ennek eredményeképpen ténylegesen megjavul az életünk.

---------------------------------------------------------------------
1.  Az úgynevezett pozitív pszichológia az utóbbi években támadt új pszichológiai irányzat. Igazából helyesebb lenne azt mondani, hogy a pozitív pszichológia az ezotéria a pszichológia területére való bonyomulásának egyik eklatáns példája. A pszichológia történetében páratlan gyorsasággal terjedt el, ma Németországban a pszichológia bizonyos területeit - különösen, nyilvánvalóan nem teljesen véletlenül, a halál és haldoklás kezelését, az onkopszichológiát, a traumafeldolgozást, - teljes mértékben uralja. (Ez azért is annyira elképesztő, mert nem egy hiányterületre nyomult be. Mindezekben elméletileg jól megalapozott és a gyakorlatban igen jó eredményeket felmutató módszerekkel rendelkezik a pszichológia.)  Magyarországon a Bagdi Bella által fémjelzett "Boldogságórák" éppen arra törekszik, hogy a közoktatás részévé tegyék.

2. Pontosan úgy, mint például az összes csoda-fogyasztó-tablettánál. Itt is mindig jön egy csomó olyan vizsgálat és kutatás, amelyek megítéléséhez rendkívül komoly szakembernek kéne lenni, egy átlagembernek még, ha művelt is, semmi esélye sincs arra, hogy átlásson azon a szemfényvesztésen, amit elé raktak.

3. Mindezek előfordultak a Német Pszichológus Akadémia azon képzésén, amely Berlinben a pszichoonkológus képesítést megadja.

4. Ezek a gyakorlatok többnyire a pszichológiából -  akár adott gyakorlaton belül is, figyelmeztetés nélkül - átmennek az ezotériába.

5. Kevésbé jó esetben a gyakorlat során meghívott szellemi "segítők" is közrejátszanak bennük. Az érzelmeinkhez hozzá tudnak ugyanis férni. Az akaratunkhoz nem. Azonban az érzelmeink felerősítésén keresztül nyomást tudnak gyakorolni az akaratunkra. S különösen, ha az ember semmit nem tud erről, mivel a saját érzései vannak felfokozva, nem fog gyanút, nem veszi észre a kísértést, hanem ezeket az - adott esetben extrém szintre felfokozott - érzéseket  teljesen énazonosaknak és valóságosaknak érzi.

6. A pozitív pszichológia egyik jeles német képviselője mesélte, hogy egy nagyon kellemes úton volt éppen, amikor elérte a hír, hogy haldoklik az apja. Elkezdett rajzolni, hogy a belső érzései megmondják, mit tegyen, s ezek azt mondták neki, hogy inkább folytassa a kellemes utazást. Így is tett.